2004. november 30., kedd :::
leküldtem a gyermeket a boltba vodkáér, "milyen dúrva ez az élet". soha nem vágyódtam el jobban és most meg csak nem lehet. haragudtam a földrajztanárra amikor az ilyen filozófiákat népszerüsitette hogy geci globalizáció és elvesznek az emberi értékek és az embert születése óta skatulyázzák, mondván hogy mér baj az? és nincs kényelmesebb mint egy ilyen skatulyába végighajózni az életet, most meg zsidóznak,cigányoznak, rossztanulóznak.
::: kismiska: 17:39
2004. november 22., hétfő :::
Á
::: kismiska: 13:40
2004. november 11., csütörtök :::
négy vagy öt barackos-rumos/uborkás szedvicset raktam a lemezjátszóraaa azt meg a vendégek elé. ráraktam a kedvenc számomat is kid koalától, de nem jól állitottam d/be a sebességet és sokkal gyorsabban ettünk mind szoktunk, aztán ittam ásványvizet és minden más lett, nem láttam amit akartam és bármit kértem követ kaptam (ROCK), három karamella : eper/bársony/cseresznye, szagtévesztő lettem és korpás,.
::: kismiska: 21:14
azért gondoltam hogy, nincs semmi hatással rám a szerelem, meg hogy mi a fasz az a szerelem, mert még nagyon az elején voltam, csak a jelen volt. a mult az nem boldogitott nagyon, és a jövőt nem tudtam még jól elképzelni, a jelen nem volt túl nagy felület igy könnyen elsülyedtem. mostanra van egy párnám a multba tömör gyöngédségből és a jövőbe is előregurithatok egy szönyegszerüséget, amin haladok, mert egyszerüen behelyettesitem a mai napba a holnapit és igy. ezen a megnagyobbitott felületen teljesen nyugodt a lelkem, egyensulyban van és nem sülyed, veszem észre meglepődve, bármilyenek is a feltételek. vannak eufória rohamaim (eléggé gyakoriak). ilyen nekem a legőrültebb szerelem
::: kismiska: 21:09
2004. november 8., hétfő :::
egy kocsmába érkeztünk, hogy teljen az idő, kerestünk asztalt és leültünk egy nem egyértelmüen üreshez.érzékeny voltam. a szomszéd asztaltól megszólitottak és tudtak mindent rólunk... ettől megszeppentem. három arhetipus volt és hivtak, hogy kövessük. én a tehetetlenségemnél (inertia) fogva követtem Á-t és ő a kiváncsiságánál fogva őket. sötét utca,sötét udvar, gyanus kapus. minden horror és bünügyi film megidéződött bennem amikor az áldozat nem sejt semmit de a néző már látja a kést. bementünk egy szobába aminek a közepén egy asztal volt székekkel körbe és néhány találomra elrendezett diszlet. nem látszott a fal mert körbe mindenütt fekete függönyök voltak. az egyik szereplő felhúzott egy gyerekjátékot ami egy altató dallamot csilingelt.(sötét szoba, három ismeretlen, hátborzongató dallam). halálfélelmem volt. ismerték a teret és mindenki a maga pályáján mozgott, be-ki a függönyök között, mi meg álltunk. aztán asztalhoz ültönk,remegett a kezem, előketült egy világháborus katona sisak, abba hamuztunk
::: kismiska: 16:19
2004. november 1., hétfő :::
lehet hogy jobb most mint máskor, mert...
nézzükcsak, pl az hogy a kivánatos dolgok égboltjáról begyüjtöttem minden csillagot az jó
::: kismiska: 15:51
