2004. július 18., vasárnap :::
le írom a románcomat is, amiről amúgy azt gondolom, hogy az egyik legszebb élményem. ez ma hajnalban volt és sajnos nem maradt bennem semmi érzés belőle.
ott ültem a hamu mellett hajnalban, egyedül. mindenki más aludt és én a meditáló filozófus poziciójában tetszelegtem magamnak. felkelt a lány is és oda ült mellém a tűzhely mellé. azt kérdezte hogy kérek e almát, én meg azt hogy nincs e rágója. nagyjából ezt beszéltük és így ültünk egymással szemben néhány órát, egymást nézve. gondolom mindketten tudtuk hogy ez teljesen egyedi és nem lehet semmi és ezért volt gyönyörű szerintem. nem próbáltunk benyomást tenni a másikra, hanem csak élveztük ezt az időt.
::: kismiska: 0:54
bacardi vagy fanta reklámba is elmenne az utolsó pár napom: sütött a nap, sült hús is, volt ital, tábortűz, úsztunk a tóba, száguldottunk gyors autókkal,
volt szép lány kinek szép a szeme/s engem nézett végig vele.
mégis a reklám az valahogy egy tömb, egybe van az egész, de az én hétvégemmel az volt, hogy tudtam, hogy kurvajó volt ami pár perce történt és az is az lesz ami pár perc múlva fog, de én mindig ott voltam abban a kurva jelenben és minden csak pár perces távlatból volt mesés, úgy éreztem magam mint akit megkerül a fény. a faszba.
::: kismiska: 0:22
2004. július 16., péntek :::
jaj dagad az újam. megkoppintottam a kicsifészivel. édesapjával egész nap cirkuláztunk, s nagyon kisértett az a kurva cirkula, hogy tegyem oda a kezemet. aztán mondtam édesapjának: nem is lenne rosz egy kis mellizom meg bicepsz és nekiálltam a fészivel fát vágni. a kalapomat is olyan hetykén tettem fel. most aztán fáj.
::: kismiska: 20:25
2004. július 9., péntek :::
ültem, olvasgattam a réten a térdig érő fűben, amivel a szél kb úgy játszott, mint ahogy a kalásszal szokott jobb versekben. tele van a rét szőve látszólag rendszer nélkül acélhuzalokkal. olyan sűrűn vannak mindenütt, hogy bár süt a nap, borúsnak tűnik az idő. ezek a huzalok óriási darukba és tornyokba futnak össze, amiből szintén rengeteg van. a daruk épp egy buszt vettek a levegőben, egyenes vonalú egyenletes a mozgás. egyszer csak megáll a daru karja és a busz a tehetetlenségtől fogva kileng. ez a kilengés eloszlik az acélhuzal hálón, de nem amortizálódik, hanem egyre idegesebben kezd rángani a busz és ez az egész rendszer. hihetetlenül gyorsul a busz, felkapja a huzalrendszer olyan magasra, hogy már alig látszik és onnan zuhan. előbb függőlegesen, majd az acélhuzalok fokozatosan irányítják a pályáját. bungee gumihoz hasonlóan közvetlenül a becsapódás előtt lelassítják a buszt a huzalok és egy másik irányba elrántják. igy táncoltatja ez a rendszer a buszokat és a tánc ritmusával szakadnak el huzalok, és csapkodnak maguk körül. párszor a közvetlen közelembe csapódott be a busz és az elszakadt huzalok is egyre többen és közelebb suhognak. elmentem volna de minden irányba csak a tornyok, a daruk és a huzalok.
::: kismiska: 13:22
2004. július 7., szerda :::
Kata: holnap jön nagymama
Én: melyik nagymama?
na jó ezt csak én értem
::: kismiska: 22:33
2004. július 2., péntek :::
most egy darabig nem nagyon fogok magamtól irni hanem bevágok néha pár idézetet vagy rimet.
"az igazi hölgyek nem ismerik a dolgok árát. a z igazi hölgyek bomlanak a szép bolondságokért. szemük csodaszép ártatlan virág: melegházi virág"
::: kismiska: 21:05
2004. május 30., vasárnap :::
a legfontosabb az időzités.
van amikor vilagmeretü összefüggésekben kell gondolkodni, és van amikor nem.
pl a szerelemmel nem kell összekavarni a világegyetemet, az univerzumot, az ősrobbanást, a fénysebességet, az idő relativitását. ha azt gondoljuk hogy megértettük ezeket a fogalmakat akkor nem mondunk a világ legszebb lányát, vagy a világ legszerencsésebb fiúját.bár semmi kétség van ilyen. van világszerencsetoplistaelső a legszebb lányt is szokták mutatni minden évben a tv ben. az összetört sziveket is mérhetnék, és a bánatot meg a magányt. mindenki elfoglalna valamilyen helyet az ilyen statisztikákban, s aztután ez lehetne az ő sajátossága és lehetőleg védené is a cimét.
ki vagyok én?
nyertem már holtversenyben leglegleg versenyt. tábori szinten én voltam a legleglegallergiásabb. Én és még valaki, nem jutottam ki még megyei szintre sem és a szüleim is felfigyeltek rá, kezeltettek, igy már allergiás is alig vagyok. sehol semmi.
::: kismiska: 0:45
2004. május 13., csütörtök :::
helo masodszorra mar nem vagyok olyan bator leirni de leirom felenkebben akkor lefagyott a gep helo nincs ekezet pontossagsegito semmi mostantol csak akkor irok bejegyzest ha az elobbi bejegyzes ota kiolvastam legalabb 1 konyvet. pillanatnyilag kiolvasott konyvkent atlagban 2% ot valtozik alakul a vilagnezetem kepem csomo minden ezert majd ujraolvasom kesobb es rajzolok grafikont van celom tartok valamerre
::: kismiska: 14:22
2004. május 4., kedd :::
előbb ajtócsattanás majd zúgás hallatszott. a felvonó volt.a hatodikon megállt, ismét csapódott az ajtó és még valmi halk zajok lettek a bejutásig de utána ismét csend. biztos a köcsög sámsa űgynök jött haza discoból. pár percig nem volt semmi majd elment
pár autó. a szoba egyetlen árnyékos sarkából előrehajlott egy kard. az utcáról bejövő fény végigcsillogott a hegyétől szamurájlászló kezéig, ami a markolaton volt, majd mégegszer amikor visszatette a kardot a tokjába. visszament az ágyához, a kardot behelyezte a párnája alá úgy, hogy kéznél legyen. ellenőrizte, hogy nem akadályozza-e valami a villámgyors előrántását. jól ment. megnézte a lepedőt is. a vágás mentén leszakitotta a lelógó darabot és megfontoltan az ajtó elé dobta. lefeküdt, kezével megkereste a markolatot és feszülten figyelt a sötétben. nem nyitotta ki a szemét, hogy a fehérje meg ne látszodjon. igy figyelt körülbelől harminc percig szamurájlászló. megfeszitett idegekkel mindenre felkészűlve futtatta le az ezután következő lépéseket. miután mentálisan többezerszer végigcsinálta, lassan kicsúszott a paplan alól úgy hogy azon egy redő sem mozdult, ahogy ezt csak egy szamuráj tudja. szigoruan az árnyékok mentén visszalopózott a sarokba, úgy hogy közben egy porszemet sem kavart fel. tudta hogy nem hibázhat. ott állt a sötétben és bár egy kilégzés-belégzés sem hallatszott, ő a légzését szabályozva a teste energiáit a kezeibe áramoltatta. minden csak a végzetes kardcsapást szolgálta. ötőrakór elindultak a buszok,villamosok. hattól egyre gyakrabban zúgott és csattant a felvonó. mentek munkába az emberek.
::: kismiska: 12:16
2004. május 2., vasárnap :::
1 május 1
jó volt. elkeseredtem amikor a hét vége felé kiderült, hogy senki nincs. a mókusok nagyot nézhettek, hogy tele vannak az erdők, rétek, tisztások tábortűzzel és rács sörökkel. bárhogy is volt a mókusokkal, a városban nem volt senki amire felébred
tem. mihez kezdek ma magammal gondoltam, aztán kinyitottam az ablakot és ujjongva számba vettem a tömbházaimat, kertjeimet, fáimat, közútaimat, kisnyugdijasaimat, buszmegállóimat. gyorsan fogatmostam és máris ott álltam a buszmegállómban. ha nincs itt senki akinek kellene akkor az újságos és a jegyárus is az enyém. sehol senki, hát zsebrevágtam Jött a buszom és bementem a központba. az egyetem is az enyém gondoltam amikor haladtam el mellette. mentem a tavamhoz a parkba. kiskacsái lettek az egyik kacsámnak, dehát az is kiskacsástól az enyém volt. tele volt gazdátlan tárggyal a park, igyhát mindent felkaroltam. betettem a hátizsákba, jól jöhet majd. olvasgattam egy darabig egy padon, és egyszercsak odajött egy derék-lány. nem lepődtem meg, ott páváskodott előttem már egy ideje. - nem tudod hány óra van? – kúrni akarsz? – igen! – fél négy. szótlanúl elment. nekem teszett a dereka ezért őt is beraktam a zsákba. hazafele kivettem a mélyhűtőmből egy tálca csirkecombot és otthon megsütöttem, kenyérrel és sörrel tálaltam. fölöslegesnek tünt a tanulás. kinek fogok majd fölényeskedni? ezért csak olvasgattam estig. buliba is mentem még , de teljesen elhagyatott volt a város. találtam a földön egy csomagnyi szétszórt cigarettát. egyet felvettem, hogy majd odaadom valakinek, de mondanom sem kell hogy nem volt kinek. és mi a faszér smárol az a kurva ágica egy szakállas köcsöggel? nem találtam ezt igy rendjénvalónak. elővettem a kardomat és mindenkit levágtam, igy ismét egyedül voltam. még labdáztam egy elhagyatott útkereszteződésben, de aztán hazamentem, megnéztem a naplementét és elaludtam.
::: kismiska: 16:56
2004. április 23., péntek :::
mérnöklira
alcim: mér mér a mérnök és nem verset ir
ahogy metszetről metszetre haladtam, arra gondoltam,
hogy az élet egy előrefeszitett vasbeton gerenda
ahol ráöntik a friss betont egy kifeszitett acélhuzalra
ami az ebben lévő többszáz MPa feszültséget beágyazza
de amint eléri végleges szilárdságának a 60%-át
az acélt elvágják és ez a terhelést a betonnak adja át.
lehetséges tehát,hogy Freyssinet a saját élete
képmására öntötte az első ilyen gerendát
egész úton hazafelé ezen gondolkodtam
s közben láttam
jobbra alkalmi szexpartnert
balra botanikuskert.
::: kismiska: 18:26
tegnap este közvetlen életveszélyben voltam.
négy lódarazst találtam a szobámban. békésen aludtak a függönyön. befeküdhettem volna közéjük és ha reggel felébredek akkor az a srác lennék aki az este farkasszemet nézett a halállal és pillogtatott, majd ujra és ujra, aki egyre hosszabb ideg hagyta csukva a szemét majd elaludt.
az a srác vagyok aki megölt három lódarazsat és eggyet elküldött a király
nőhöz.
meggondolatlanul cselekedtem, pedig van néhány hadászati irás a gépemen, csak soha nem olvastam el őket. hadat üzentem egy lódarázs közösségnek. beállitottam gyorshivásra a mentőket. ennyit tehettem.
::: kismiska: 18:23
2004. április 20., kedd :::
csendélet önsajnálóval
anya azt mondta, hogy úgy érzi, rengeteg bosszúság felgyűlt bennem és próbáljak valahol léket ütni mert nem úgy gondolja ő, hogy jó vége lesz.
vége az már biztos, hogy lesz, mert az elmult napok tanulsága, hogy semmilyen indulat nem éli túl a hordozót és az ember az meghal. szerintem a bánat az ami felgyűlt bennem és valahogy úgy képzelem el a bánatot a lélekben mint a drogok nyomát a gerincvelőben. halálom után pár órával is ki lehet majd mutatni: ez az ember sokat volt bánatos. valamiért megszállta a képzeletemet a halál és most nem tudok elképzelni senkit akit ismerek egy fél év múlva. sőt semit sem tudok elképzelni egy fél éves távlatban. reményeim szerint akkorra vége lesz a világnak. eljön a világvége. nagyobb magányban akkor sem lennék valószinüleg mint most mert én fel lennék mentve a tér és idő megsemmisülése alól.
én is meghalnék a többivel de a halálomat csak mint külső szemlélő látnám. igazából nem velem történne hanem egy lélek nélküli álattal aki vonásaiban hasonlit rám de persze sokkal esetlenebb. nem lehet mindezek mögött más mint a saját halálfélelmem. azt gondolom, hogy azért keritek ekkora kozmikus feneket a nagymamám halálának. addig vagyok amig a jelentéktelen életemet élem. addig sem vagyok igazán, számottevően de hitegetem magamat, hogy egyszer talán mégis lesz valami, de amiután meghaltam azután bizonyos, hogy nincs.
::: kismiska: 9:08
2004. április 18., vasárnap :::
nagyapám is megsejthetett valamit a másik oldalról, mert mostmár nem akar semmit az ittenitől. le van bénulva a bal fele, ahol a szive van, azt is mondhatnánk, hogy féllábbal, kézzel és ilyenekkel a sirban van. félelmetes hogy milyen szimetrikus az ember. vannak ugyan dolgok amik csak együtt müködnek és olyanok is vannak amik mindentől függetlenül, de az én nagytatám fél féllel már nem. jól, rendesen búcsúzzak el tőle mondta édesanyám. holnap van születésnapja. a nagymamám halálát is napra pontosan megmondta, persze nem húsz évvel ezelőtt, de tudta amikor a korházban búcsúztunk és mondta, hogy: csókolom mama, holnap jövünk. nem hordott kendőt nagymamám, ezért is gondoltam rá mindig úgy mint egy világi nagymamára. azt nem viselte túl jól, amikor elmondtam neki,hogy elfordultam istentől.sirt is. csak a javamat akarta, nem használt a filozófia. azután néha elmentem templomba, mert mindig olyan könyörögve kérdezte, hogy ugye járok templomba, és hazudni azt végképp nem tudtam neki.a koporsóban úgy feküdt egy nagy éktelen kendővel a fején, ami összeszoritotta az arcát, virágokkal a lábánál. közöttük egy csokor műrózsával.valahol kinába készithették az én nagymamámnak. anyám szerint nagyapámat is ilyenképp fogom viszontlátni, talán valami kalappal.
::: kismiska: 13:54
egy nulla est mérlege
nulla per nulla volt ez az est ahogy iván szokta mondani. ez a matekban határozatlan eset és l'Hospital képlet vagy tétel vagy mi a bánat, na azzal ki lehet számolni hogy most mi van. asszem jöhet ki végtelen is határértéknek. ez az est viszont egy határozottan nulla est volt. soha szombat este nem éreztem magam jelentéktelenebbül.ennyi.
::: kismiska: 2:33
szegény kutya
életében nem baszott. van vagy 7 éves. az elég sok egy kutyának baszás nélkül. ma elszökött, nyilván baszni, de faszt se látott életében ezért csak játszott a sok kanos kannal, azok meg lógó fasszal és nyelvvel szaladtak utána. már épp engedett volna a csábitásnak de akkor jöttem én és szóltam, hogy azért nem kellene. nem kergettem el a srácokat, valamilyen értelemben kollégák voltunk, hadd lihegjenek. jólesik egy szukának az ilyen, de baszás már nem lett belőle.
::: kismiska: 2:18
2004. április 16., péntek :::
azt kérdezte ma valaki tőlem, hogy mi lenne a legnagyobb vágyam? arról volt szó, hogy ez egy olyan teljesen őszinte pillanat lesz. lehet bármit kérdezni. ezt kérdezte, én meg anélkül, hogy sokat fontolgattam volna azt mondtam, hogy nincsen nekem vágyam semmi. nem hitte a személy,de ügyesen szőttem a társalgás fonalát és igy hamarosan már valami egészen másról volt szó. aztán kérdezgettem magamtól is, hogy mi az amit a legjobban szeretnék. egyvalamit lehetett és én menekültem, hagyjanak és hagyjam magam az ilyenekkel békén. nem tudtam fontossági sorrendbe állitani a millió vágyamat, vagyis a megoldásokat a millió problémámra.nincs fantáziám? nem lehetne azt kivánni hogy gondom ne legyen egy szál se? álitólag nem lehet olyant elképzelni amit nem tapasztalt az ember. én nem tudom, pedig volt már olyan hogy igazán jó volt minden, de most mintha szűrők lennének az agyamon, nem tudok előhivni egy olyan helyzetet. volt még ilyen. amikor fényképeket hivtam elő a laborban (értsd fürdőszoba) és vörös fénynél dolgoztam akkor a colgate fogpasztás tubus egy teljesen fehér doboznak látszott. nézegettem, forgattam, kapargattam. tudtam hogy hol kell legyen az a nagy colgate irás pirossal,de nem látszott. a jó emlékeimmel is igy vagyok.
valami félóránként sipol a szobámban. nem tudom mi lehet, mindent feltúrtam hogy megtaláljam, de egy félórát csaknem keresem, és a nagy keresés után belenyugszom és már nem figyelek és akkor imét megszólal.
::: kismiska: 2:25
2004. április 12., hétfő :::
ha nincs eszed, nem meen el
mondta a nagyapám. neki bizonyára volt. ő tanított meg arra hogy: sláfen meg einz,zwei,drei,vier. azt is mondta nekem, hogy "kis vasgyúró". evés után mindig ellenőrizte az újával a hasamon hogy még fért volna e. szeretett na, nem vitás. most már csak ilyeneket mond hogy: "mér nem daraboltok fel?"," vágjátok le a lábaimat!" vagy "gyújtsátok fel a lábaimat!" gyakran pistunak szólít, pedig régebb mindig azt mondogatta, hogy: "lici-laci, amit megiszol meg kell adni". nem is ittam soha. "nem bírom már a fájdalmat" meg "isten fasza" mondogatja. már nem nagyon tudja cifrázni. "édes istenem mért basztál így meg?" ezt is mondja. máskor "istenem segélj meg". de isten még kéreti magát.
a tegnap ezt mondtam neki: "meghalt nagymama".
"ez annyira szomorú" ezt mondta. "nem tudok aludni a bánattól. elvesztettük nagymamádat"
::: kismiska: 1:55
2004. április 11., vasárnap :::
vad baszás és faszszopás!!! fékezhetetlen vágy!!! hihetetlen pozíciók!!! ez egy pornófilm? ( kérdezheti szemét dörzsölve bárki!!! a ford!!!) nem!!! mi nem pornó színészekkel forgatunk!!! azt láthatod, hogy mit művel a friss házaspár esküvőjük napján!!! a menyasszony szopja ott a vőlegény faszát? (ugyanaz az együgyű kérdező!!! a ford!!!) most sem talált!!! a koszorúslány nyalja!!! de biztos lehetsz benne, hogy a menyasszony is jól érzi magát a mosdóban a násznaggyal!!! most láthatod, hogy a valódi esküvők miről is szólnak tulajdonképpen!!!
::: kismiska: 13:40
2004. április 10., szombat :::
kedves blogom
ma reggel édesanyám ébresztett. láttam hogy él, örültem neki. persze nem gondol az ember ilyesmire. az éjszaka meghalt a nagymamám. remek gondoltam. persze ez sem igy volt. egész életében arra készült az én nagymamám ,hogy ha vele is az történne hogy meghal, akkor a menyországba kerüljön. de a mai világban ahol csomó mindent igérnek sokan és piramisjátékokkal és egyéb szélhámosságokkal csapják be az embereket ott van a nagymamámban (és érzem a kisértést, hogy általánositsak, de a tegnap éjjszaka óta, amikor a főbarátommal ittunk és sokrétüen szomorúak voltunk, fokozottan törekszem valamilyen fajta passzivitásra) valamilyen gyanakvás. ez nem feltétel nélküli hit gondolom, de hát ő akart hinni. persze borzasztóan kapaszkodott ebbe a máj,sziv és tudatnélküli életébe, pedig a menyországban ott aztán minden van. a világ legjobb nagymamája nem volt hiján minden önreflexiónak és igy be kellett lássa, hogy valószinüleg nem fog nyilegyenesen a menyországba jutni. Amikor kivégezték országunk diktátorát akkor őszintén örült a halálának, és ilyet nem tesz az istenfélő ember. akármennyi rosszat is tett valaki, a földön csak szeretettel szabad rá gondolni. ezt az én nagymamám is tudta de mégis megkisértette az ördög. és még kitudja hogy hányszór. lehet a tisztitótűztől félt. az állitólag a pokolnak élethű hasonmása csak itt van ajtó ami a menyországra nyit. valószinüleg a tisztitótűzben teljesen másak a körülmények is, mert a főldön ugye az embernek, és lehet hogy az állatoknak és a növényeknek is nem lesz szebb és tisztább a lelkük ha sokat szenvednek, hanem meggyülölik a kinzójukat, és a tehetetlenségükből fakadó ressentimenttel viszonyulnak hozzájuk. az persze nem lehet hogy a tisztitótűzben is van vallás, és ott az isten a rossz es valami más a jó vagy egy skizofrén isten kegyelmesebb felét imádják. mindenképp ő már a tulvilági bürokrácia kerekeiben forog. ő nyert. versenyt haldokoltak a nagytatámmal, és a világ legjobb nagymamája hamarabb meghalt. remek gondoltam. őt szerettem jobban. nagyapámnak kivántam volna előbb a halált. nem azért mert kevésbé szerettem, hanem mert ő szenvedett jobban. ideges ember volt a nagytatám és úgy gondolom hogy jogos a multidő. az ágyban a lepedő! lehorzsolta csontig a húsát. még nem láttam ilyet. gondoltam hogy a csontig van az ember, de velőig van.
::: kismiska: 11:09
